de szép

is az élet, amikor végre esik az eső. Hosszú hetek szárazságai óta. Igen, biztosan igaz, hogy Angliában mindig esik, de úgy tudom ez főleg a Lake District és környéke, mi a sok esőbe nem tartozunk bele, sőt. Viszont úgy néz ki, hogy meghalt a futórózsa, ami a kertben volt már gondolom évtizedek óta, és ez örömteli szomorú tény azt jelenti, hogy vehetek másikat. Mondom az embernek, megtaláltam, "a shropshire lad" lesz az, mire mondja, hogy azt meg ne próbáljam, hogy egy shropshire lad-et választok, haha. Végül nem az lesz. Tegnapi dáliás fotózásom után meg abszolút dália bolond lettem, találtam hozzá egy kitűnő helyet, ráadásul harmadáért a bolti áraknak, a hülyének is, hátmég nekem, de azzal nyugtatom magam, hogy nagy része úgyis mamának lesz ajándék. Így egészen máshogy fest. Mivel jövőre nyitott kert leszünk, nem nézhet ki akárhogyan, ugye. Tennék ide kérdőjelet, ha tudnék, de mivel ma egy egész bögre forró tea beterítette az asztalomat, kinyírva egy egeret, egy billentyűzetet, és csöpögött le szanaszét az asztalról a szőnyegre, a lábamat égette, miközben én telefonban voltam és nem olyannal, akinek azt mondhattam volna, hogy bocs, forró tea folyik végig a lábszáramon, visszahívhatlak, az ember meg ezt végignézte a háttérből és szörnyülködött és őrülten szaladt mindenféle törlő alkalmatosságért. Én meg mehettem egy új teát csinálni.