amikor

az arcomra van írva, hogy nem érdekel és nem is akarom, hogy érdekeljen, ráadásul ezt még rejteni sem próbálom, na akkor már gond van, már rég gond van, csak lépjek már át azon a korláton. Aztán eljött az idő, hogy mentünk edzeni a kutyával, irtóra sütött a nap, de mondtam neki csak menjünk, szerencsétlen úgy lihegett, de csak jött, mondtam csak menjünk, bírjuk, ez ezerszer könnyebb, mint átlépni a korláton. Aztán amikor előveszem a svéd szavakat, akkor jön a nyulagom, az a teljes kikapcsolódás mostanában. Meg a lengyel, második lengyel könyvemet olvasom, ráadásul kortárs, nagyon tetszik, pár oldal után, azt is a napon a kertben, ez is kikapcsolós, mert a Bartis Attila teljesen ráment az idegeimre, a lelkemre, fájdalmasan, sírtam is, de hú de szeretem.