donnaklára,

kisfaluban élni jó, mindenki próbálja ki egyszer. Mondjuk hasonló lehet a közössége, mint egy lépcsőháznak, gondolom. Na szóval grey britain helyett legyen virágos, színes. Nem virágkosarakat tettünk a kandelláberekre (és nem azért, mert nincs egy darab utcai világítóeszköz sem itt, kivéve a pub fényei), hanem csak simán van a falu egyik végén egy gyümölcsös (még messze nem termő fákkal), a fák alatt állandóan csak kaszált gyönyörű vadvirágos, van a patak, amiben állítólag pisztráng is van, néha döglött, ezért aztán jönnek mindenféle ellenőrök, és megpróbálják megállapítani, hogy mitől lehet, jó sok munkanapjukba telik (és az adófizetők pénzébe). Aztán vannak a buszmegállók, az is legyen szép, szóval ilyen közterületes dolog, de nem pont virágos, de természetes, tiszta, rendes. Van pl. egy zöld füves rész, a patak partján, mindig arra megyek át Henry-vel, ha a hátsó földek felé megyünk sétálni, meg mindenki más is arra viszi a kutyáját. Megkérték a falu Morgóját, hogy legyen szíves, nyírjon már bele egy szép kis utat. Elkezdte az utat, meglátott egy kutyaszart és angolosan  távozott, hogy ő ezt nem és nem. Jajj mi legyen. A nagyház lakóinak van kertésze, spanyol, csak éppen ma nem dolgozik, de megkérik, hogy akkor holnap még gyorsan nyírja ki azt a részt, legyen szíves. Ezek után sírva könyörgök, hogy nyerjünk valami érmet, mert Agatha Christie fogja megénekelni ezt, ha nem.