viharok, dörög. A kiskutya az asztal alatt fekszik, remeg. Nagyon fél, ha dörög. Szakad az eső. Clafoutis-t sütöttem, cseresznyéset, az év egyetlen adag cseresznyéje, mióta itt vagyok, a cseresznye az egyik legnagyobb luxus, meg hát a fáról szedettet meg se közelíti. Úgyhogy most ősz is van, nyár is van, hűvös van, süti is, de nyárias vacsorát kért az ember. Jó sok mindent csináljak, hogy a tegnapot mielőbb elfelejtsem, mennyi idő kell, nem tudom, nem írtam én alá semmit, nem sikerült semmi jól, sőt, de mindenből tanulok, ebből is, az élet meg megy tovább, na ennél szrabb clichét nem tudok mondani, de hát ez van. Viszont próbálgatom az új objektívemet és teljes szerelemben vagyok, hát sajnálom, hogy pont arra a cikkre nem fogom használni, viszont egy csomó másikra igen, pont.
No comments:
Post a Comment