annyira

imádom én a szeptembert! Tegnap gyönyörű őszi napsütéssel reggeli kávé a városban, majd kertészetlátogatás, aztán tulipánületés részemről, az ember meg salátát, neki marad a zöldség, én csak bemondom, hogy mit szeretnék enni (borsót borsóval) és fényképezni, aztán az ember kivitelezi, rendes ám. Én fél tízkor falusiassan ágynak is dőltem, mondjuk hat után, amikor a nyitott ablakon (már egy ideje) bekúszik az őszi reggelek finom illata, akkor én már kifelé vágyok a meleg takaró alól. Ma pedig bementünk Londonba, fényképezős feladat volt. Végre ősz, maradjon sokáig. (na nem mintha itt Angliában túladagolás lenne a forró nyári napokból, most mondta a hírek, hogy a legvizesebb nyár volt ez, hosszú idők óta)