pénteken letörtem a teraszkilincset, úgyhogy se ki, se be, kivéve, ha körbe megyünk a házon és átugrunk a kerítésen és úgy nyitjuk ki, vagyis az ember, mert ő át tud azon könnyen ugrani. Zavar, hogy így nehéz szellőztetni és nem lehet egyperc alatt kiugrani a virágokhoz, ahol megint bűvülés volt, égigérő primula jött haza Burford városkából, van vagy fél méter, a régieket meg elosztom a kertben (még négy hét), és a jelenlegi cserepüket tulipánhagymával fogom megtölteni. Ez mind semmi ahhoz képest, amit én maéjjelálmondtam, ráadásul az a gond, hogy ismeremis az illetőt, kedvelemis, de hát annál aztán semmitöbb, vagy mégis?, most akkor az álmok hazudnak vagy nem hazudnak vagy mit csináljak, csupa zavar vagyok.
No comments:
Post a Comment