*

Reggeltől délig szedtük
a lányokkal a paradicsomot,
s mire a déli gyors a nyárfák alatt
s a hídon átrobogott, már forróbbak
voltunk, mint a legforróbb paradicsomok,
egy-két pillanatra megállt velünk
a mindenség, míg a déli gyors
a nyárfák alatt s a hídon átrobogott,
csak álltunk ott, tartottuk kezünkben
az utoljára leszakított paradicsomot,
míg a déli gyors a nyárfák alatt
s a hídon átrobogott, s bennünket,
mint megannyi mozivásznat,
csak úgy átszakított, és életünkön
valami édes, szétszivárgó,
fájdalmas, szégyellnivaló,
paradicsomlészerű
vércsíkot hagyott.

Kenéz Ferenc, A kamaszkor vásznai